A közösségi média függőség létező jelenség!

Az emberiség történelme során soha nem volt még olyan szokás, ami olyan rohamosan kebelezte be a világot, mint a közösségi média bújása. Kifejezéstelen arccal bámuljuk okostelefonunk képernyőjét, pedig a végtelen görgetés, koppintgatás semmilyen valós előnyt vagy megkönnyebbülést nem kínál számunkra. A közösségi média életünk összes részére beférkőzött, és ma már tényleg csak az igazán idős korosztályban találkozhatunk olyanokkal, akiknek semmilyen közük nincs valamelyik népszerű hálózathoz.

Minden a pénzről szól

A cégóriások folyamatos figyelmet várnak el tőlünk, és ezt töretlenül meg is kapják. Ez az üzleti tervük alapja – hogy minél többet akarjunk tőlük. Ez megkérdőjelezhetetlen tény – a közösségi platformok olyan termékek, amiket az első pillanattól kezdve arra éleztek ki, hogy függőséget okozzanak. Nem is olyan rég ez még a cigaretta „feladata” volt, ma viszont már sokkal „biztonságosabb” dolgokra függünk rá – kedvelésekre, lájkokra. Mindez persze pontosan úgy zajlik, ahogy a közösségi platformok vezetői eltervezték, elvégre minden egyes kattintással, görgetéssel egyre több és több információt gyűjtenek be rólunk, amit aztán jó pénzért eladhatnak azoknak a hirdető cégeknek, amelyek a legtöbbet kínálják értük.

A közösségi média óriásai úgy tesznek, mintha megváltanák a világot, és jobb hellyé formálnák azt – persze miért is vallanák be, hogy egy káros, szenvedélyt okozó terméket próbálnak (sikeresen) lenyomkodni az ember torkán?

A közösségi médiáról köztudott, hogy igencsak fejlett algoritmusok szerint működik, amelyeket kifejezetten úgy készítettek el, hogy manipulálják a véleményeinket, a platformokon töltött időnket, aktivitásunkat, és persze költekezésünket is. A Szilícium-völgyben még egy külön kifejezés is született erre: „agyhackelés”.

Tristan Harris, a Google volt designetikai szakértője szerint mindez olyan, mintha az embernek „egy nyerőgép lenne a zsebében”. Hasonlóképpen a szintén erősen addiktív szerencsejáték-iparhoz, a közösségi hálózatok üzemeltetői is azt az emberi tulajdonságot használják ki, amely rávesz bennünket arra, hogy újra és újra meghúzzuk azt a kart – hogy újra és újra megnézzük, hogy ki mit töltött fel a Facebookra az elmúlt 5 percben.

„Az alkalmazások és webhelyek időszakos változó jutalmakat szórnak szét a termékeikben, mert ez jó üzlet” állítja Tristan a „How Technology is Hijacking Your Mind” (Hogyan tör be a technológia az elmédbe) című cikkében.

Egy másik, 2017-es cikk szerint az emberek több mint 4 órát töltenek naponta okostelefonjuk nyomkodásával, ami életük során durván 5,4 évnek felel meg. Ez több, mint ötször annyi idő, mint amennyi egy átlag ember szocializációs folyamatokkal tölt egész életében (1,4 év).

Ez egy betegség.

Természetesen szó sincs arról, hogy a közösségi média egy minden tekintetében negatív, gonosz, káros dolog lenne, hiszen számos valós előnyét is felsorolhatnánk. Az emberek kapcsoaltba léphetnek egymással a világ bármely pontjáról, közösségek alakulhatnak ki, érdekes dolgokat fedezhetünk fel rajta, és teret nyújt a fontos témák terjedésének is (környezeti, társadalmi problémák, stb.) Azonban nem csak az ilyen pozitív dolgokkal kell, hogy tisztában legyünk, hanem a közösségi média rejtett, tudatalatti manipulációjával is. Ne feledjük: hatalmas cégek állnak ezek mögött, amiket nem érdekel más, csak hogy minél több pénzt keressenek.

Egészségügyi problémák

A közösségi média több szakértő szerint is komoly hatással van szellemi egészségünkre. Az embereket magába szippantja az értesítésekből és számokból álló jutalomrendszer, ami a legtöbb közösségi platform és alkalmazás egyik legalapvetőbb stimulánsa. Egy kutatás szerint az emberek egy jelentős dopaminlöketet éreznek, valahányszor új értesítésük érkezik – ugyan ezt teszi a nikotin, a kokain, és a szerencsejáték is.

Az agyunk hasonlóképpen reagál ezekre a behatásokra, mint az evésre, a szeretkezésre, vagy más élvezetes tevékenységekre – éppen ezért olyan veszélyesen addiktív. Néhány ember kirekesztve érezheti magát, ha még nem csatlakozott a legfelkapottabb közösségi platformokhoz. Épp úgy, mint a közösségi dohányzás, a közösségi média is főként azokra jellemző, akik nyomást éreznek magukon, és nem szeretnének kimaradni a legújabb trendből. Mások elzárkózottnak, depressziósnak érezhetik magukat, és szorongást tapasztalhatnak a közösségi média miatt, amire Pittsburgh-i Egyetem egyik kutatása világított rá.

A bizonyíték egyértelmű és tagadhatatlan, és minél tovább fordítunk hátat neki, annál nehezebb lesz visszafordítani a dolgokat, ahogyan régen azt a dohányzással tették az emberek. A közösségi hálózatok mögött álló cégóriások is tanultak a dohányipar bűneiből, csak éppen nem elkerülni próbálják ezeket a hibákat, hanem szándékosan felhasználják őket arra, hogy függőségbe taszítsák az embereket, egyáltalán nem törődve azzal, hogy ennek milyen egészségügyi hatásai lehetnek. Akárcsak azt anno a dohányipar tette, a Facebook és más óriáscégek már most célba vették a gyerekeket, elvégre ők a jövő fogyasztói, és minél előbb kezdik el manipulálni őket, annál jobb.

A közösségi károk listája elszomorítóan hosszú. A közösségi média beférkőzött életünk legintimebb részeibe is, és komoly szinten befolyásolja napi rutinunkat is. Ott van például a munkahelyi hatékonyság – hogy lehet úgy belemerülni egy feladatba, és fókuszálni arra, ha öt percenként rápillantunk a telefonunkra?

Egy másik érzékeny téma a közösségi média demokráciára, és politikai nézetekre gyakorolt hatása is – a Cambridge Analytica botrány kiváló példa (erről részletesen ITT írtunk) erre. Habár a közösségi média és a politika kapcsolata csupán az elmúlt években vált felkapott témává, már jó ideje tapasztalhatók e javarészt szabályozatlan rendszer hatásai. Ezt a problémát az Economist fogalmazta meg kiválóan egy korábbi kiadványukban, amely a „Social media’s threat to democracy” (A közösségi média a demokráciát fenyegeti) címet kapta:

Van remény

Szerencsére ezeknek az óriáscégeknek még mindig van lehetőségük tenni a negatívumok ellen. Például feltüntethetnék felületeiken a túlzott közösségi média használat káros hatásait – éppen úgy, ahogyan a cigarettadobozokon is láthatók ezek az üzenetek.

Az, hogy ezek a rendszerek algoritmusok szerint működnek sokat segíthetnek például a téves információk visszaszorításában, és habár sokat hallhattunk például arról az elmúlt időkben, hogy a Facebook igyekszik fellépni a megtévesztő tartalmak ellen, valószínűleg sokkal több és keményebb munkára lesz szükségük, hogy az eredmények tapasztalhatók is legyenek.

Na persze azzal, hogy visszaszorítják az álhíreket és a szenzációhajhász tartalmakat saját üzleti modelljüket is sértik, elvégre ezek a tartalmak kiválóak arra, hogy az embereket visszacsalogassák és aktivitásra buzdítsák a platformon, ami értelemszerűen addiktív stratégiájuk fontos részét képezi.

Habár a közösségi média már több mint egy évtizede a hétköznapok része, a szabályozása még mindig gyerekcipőben jár, és a törvényalkotás egyszerűen képtelen lépést tartani az új trendek, platformok, és funkciók megjelenésével.

A kapcsolattartás minden nappal egyszerűbbé válik, valódi, emberi kapcsolataink mégis gyengébbek, mint a történelem során valaha. Hogy mik lesznek a hosszútávú következmények, arról csak találgatni tudunk, de ha még egy ennél is kritikusabb állapot irányába tartunk, akkor nem sok jót jósolhatunk magunknak.