A közösségi média politikai veszélyei

Van azonban egy érdekes jelenség, ami kifejezetten jellemző a közösségi médiára – ez pedig a tömeges manipuláció. Erre rengeteg hétköznapi témát tudnánk felhozni – elég csak szétnézni a legnépszerűbb Instagram felhasználók képei között, és máris láthatóvá válik az a rengeteg márkaelhelyezés, ami vásárlásra hivatott ösztönözni a követőket.

De nem ez a legnagyobb probléma. Ha idétlen kis celebek miatt szűk látókörű emberek megvesznek egy bizonyos cipőt, vagy arckrémet, még nem dől össze a világ.  Az igazán aggasztó gondolat az, hogy milyen politikai célokra használható vajon a közösségi média. Mitől kell tartanunk egy olyan világban, ahol a terrorszervezetek, az illegális csoportok és egyéb egységek is felhasználhatják ugyan arra a Facebookot, az Instagramot, és más platformokat, mint a sztárok? Mitől kell tartanunk egy olyan világban, ahol a tömegmanipulációs eszközök bárki számára elérhetők?

Az internet – Új megoldások, új problémák

Ugorjunk vissza egy gondolat erejéig azokba az időkbe, amikor az emberek még a „hagyományos” csatornákon keresztül értesültek az aktuális helyzetről. Akár a televíziót, akár a rádiót, akár a nyomtatott médiát vesszük elő példának, a történelem során ezeket a médiumokat első sorban egy adott létszámú csoport, vagy egy-egy személy szabályozta, biztonságosan befolyásolva ezzel, hogy milyen üzenetek jutnak el az emberekhez.

Persze ez nem jelentette azt, hogy néhány évtizeddel ezelőtt mindenki elhitte, vagy egyetértett azzal, amit a médiától hallott, azonban sokkal nehezebb volt rátalálni hasonló vélemény személyekre és csoportokra. 

Az információáramlás szabályozása miatt nehezebb dolguk volt a különböző politikai szervezeteknek is, hogy hatást gyakoroljanak egy másik nemzet általános véleményére, vagy hogy akár zavargást keltsenek abban.

Aztán megjelent az internet, majd nem sokkal később a közösségi média, és ez a szabályozott felállás megváltozott. A szabad, kötetlen információáramlás korában már nem csak egy személy vagy kisebb csoport szabja meg, hogy egy nemzet milyen információkhoz juthat hozzá (leszámítva néhány extrém kivételt). Akinek van internetelérése, az bármilyen tartalmat megoszthat a nyilvánossággal.

Ezzel megszűnik a fent leírt probléma – bárki rátalálhat az interneten hasonló érdeklődésű, véleményű emberekre. Az internet megjelenésével felhasználók több információs forrás közül válogathattak, mint valaha – míg korábban csak néhány hírlap és televíziós adás közölte nemzeti szinten a híreket, a világhálón ennek sokszorosa áll a rendelkezésre. Ennek nyilvánvalóan meg van a maga előnye is. Gondoljunk csak bele a szocialista rendszerben vett népbutításra, mely csak azt harsogta, amit a vezetői a népnek mondani akartak. Egy Internet eléréssel rendelkező országban ma ezt nem lehetne megcsinálni. 

Az igazság persze mindig relatív, és sok oldala van, ahogy ezt az alábbi, kedvenc, bár angol nyelvű ábrám is mutatja.

Az igazság sokkal színesebb azonban még ennél is. Ha az ember a 444-hu-t vagy az Origot olvassa egymás után, két teljesen ellentétes igazságot, vagy igazságnak vélt információt lát. A közösségi médiában azonban nem csak jobb és baloldal, liberális és konzervatív van. Ennek árnyalatai és keveredése is megjelenik az egyéni emberek véleményében. Nem csoda tehát, hogy azok, akik a hagyományos médiumokat a kezükben tartják, jajveszékelnek, amikor az alternatív vélemények is hangot kapnak. Ez eddig rendben is van, sőt nagyon helyes, hogy nem csak azt hallhatjuk meg, aki milliárdokkal rendelkezik, és óriás médiumokat tart fent. Egyre nehezebb feladatunk van azonban. Nem 2 vagy 3 oldal alapján kell megítélni, kinek van igaza, ki az, aki csak befolyásolni, átverni szeretne, hanem sok száz, akár veszélyes szempont is megjelenhet látóterünkben. 

A közösségi média, mint bomlasztó fegyver

Minél több internetes forrás alakul egy téma köré, annál több különböző vélemény osztja szét az embereket. Ez egy szilánkos, ezernyi darabra szétterjedő társadalmat eredményezett – olyan mikroközösségek alakultak ki, amelyeknek mind megvannak a saját véleményeik, és gyakran komoly, véget nem érő viták és harcok alakulnak ki ezek között. Ebben az instabil felállásban a közösségi média veszélyes és hatékony eszköze lehet a belső bomlasztásnak.

Gondoljunk csak bele – ahogy azt fent említettük, bárki létrehozhat tartalmakat az interneten, és bárki rámondhatja a saját tartalmára, hogy az egy hiteles forrás. Mivel mindez anonim és visszakereshetetlen módon is történhet, így a közösségi platformok remek propagandaeszközökként is használhatók. Ezek az eszközök pedig képesek akár egy egész nemzet nézeteit is befolyásolni.

Az elmúlt években egyre több bizonyíték látott napvilágot arról, hogy bizonyos nemzetek valóban alkalmazzák a közösségi médiát célzott, belső bomlasztásra. Példának okáért ott van Oroszország, és a hírhedt „trollfarmok”, amelyek célja beépített felhasználókkal propagandát terjeszteni az online fórumokon chatszobákban, és egyéb kommunikációs felületeken. Mindez nemzeti szintű zavargásokhoz, és belső instabilitáshoz vezethet.

A nemzetek többféleképpen támadhatják egymást az interneten keresztül: álhírek terjesztése, információszerzés hackeléssel, manipulációval, félelemkeltéssel – a lista meglehetősen hosszú. Ezek a módszerek mind aktív, veszélyes támadások, mégis sokkal burkoltabban végezhetők, mint egy konkrét hadüzenet, vagy invázió.

Ha ezeket a rosszindulatú befolyáskampányokat szervezett, felügyelt módon végzik, akkor különösen veszélyessé és hatékonyakká válhatnak. Sajnos nem egy alkalommal indítottak már ilyen támadásokat különböző nemzetek ellen, sikeresen felkavarva a belső rendet álhírek terjesztésével és félelemkeltéssel. Mi több, a kampányok célja gyakran a nép szembefordítása a hatalmon lévő politikai párttal, uralkodóval, és így tovább.

Néha elég csak egy robbanékony csoportot megcélozni ezekkel a bomlasztó üzenetekkel a nemzeten belül, és onnantól lényegében a támadónak nincs is más dolga, csak végignézni, ahogy a megcélzott csoport elvégzi a belső bomlasztást, bele sem gondolva, hogy manipuláció áldozata lett. Persze korábban sem volt ez másképp, csak kevésbé hatékony eszközökkel. Gondoljunk csak arra, hogy hogyan próbáltak meg repülőgépekről ledobott szórólapokkal elzárt nemzeteket befolyásolni. 

Ami talán még ennél is aggasztóbb, hogy mindez titokban, és visszakövethetetlenül történik, ami azt jelenti, hogy a támadó fél lényegesen kevesebb politikai veszélyt vállal. Az ilyen pusztítások vérontás, katonai beavatkozás és pusztítás nélkül képesek meggyengíteni egy ország egységét, vezetőségét, és népét.

A közösségi média hatása a közösségi normákra

Ahogy a közösségi média terjedni kezdett, és egyre többek életébe férkőzött be, úgy a korábban teljesen evidensnek számított társadalmi és viselkedési normák is változni kezdtek – gondolunk itt a személyes adatok kinyilvánítására, amiket korábban jóval nehezebb lett volna megszerezni.

Ahhoz, hogy az ember jelen lehessen a közösségi médián, és aktívan használhassa azt, kénytelen megosztani magáról bizonyos személyes adatokat, Mi több, a közösségi média közösségi jellegéből adódóan érzékeny információk megosztására ösztönzi a felhasználókat – például a tartózkodási hely, hobbik, stb.

Itt lép színre a közösségi média nagy veszélye – a célzott üzenetküldés. A célzott üzenetküldés lényege összegyűjteni a felhasználók személyes adatait (amiket nyilvánosan megosztanak magukról), és ezeket felhasználva személyre szabott üzeneteket küldeni nekik. A közösségi médián ez személyre szabott hirdetések formájában jelenik meg.

Látjuk a problémát? Az ilyen személyes információkat évtizedekkel ezelőtt hírszerzési szervezeteknek kellett megszerezniük az emberekről, ma pedig „önként és dalolva” osztjuk meg ezeket az interneten. A közösségi médiát óvatlanul kezelő központi személyek (politikusok, magas rangú katonasági személyek, stb.) olyan kritikus információkat hozhatnak nyilvánosságra, amelyek nemzetbiztonsági jelentőséggel bírnak.

Külön említést érdemelnek azok a feltöltött tartalmakba beágyazott meta adatok is, amelyek némi adathalászattal könnyedén beszerezhetők az óvatlan felhasználóktól. Ezek az adatok nem csak azokat a személyeket segítenek azonosítani, akik fogékonyak a politikai manipulációkra, hanem – ha az adat egy fontosabb személytől származik – akár egy közelgő kormányzati lépésről is értesülni lehet belőlük.

Habár sok szervezet igyekszik biztosítani a felhasználók online biztonságát, ez lehetetlen feladat egy olyan világban, ahol a legnagyobb közösségi platformok pénzért árulják az emberek adatait azoknak, akik a legtöbbet kínálják értük, függetlenül attól, hogy a licitálók reklámcélokra, vagy politikai propaganda terjesztésére és bomlasztásra tervezik használni azokat.